A klímaváltozásról alkotott politikai konszenzus szétesése

Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben először vállalta, hogy 2050-re nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, a politikai egyetértés szinte teljes volt, így a parlamenti képviselők egyszerűen csak „bólogattak” az intézkedés mellett, szavazás nélkül. Azóta eltelt hat év alatt azonban a politikai légkör drámaian megváltozott. A Westminsterben tapasztalható konszenzus szétesett, és a nettó zéró kibocsátás elérése egyre inkább politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt egy új határidőt tűzött ki: 2030-ra szeretnék elérni a tiszta energiát. A Zöldek és a Liberális Demokraták még gyorsabb nettó zéró elérésére törekednek, míg a Konzervatívok a politikájuk fékezésére helyezik a hangsúlyt. Ráadásul először fordul elő, hogy egy mainstream párt, a Reform UK nyíltan megkérdőjelezi a nettó zéró elérésének szükségességét. Még a korábbi munkáspárti miniszterelnök, Sir Tony Blair is kifejezte, hogy a globális klímaváltozással kapcsolatos megközelítések nem működnek, bár később tisztázta, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.

De mi történt azóta? 2019-ben, amikor a 2050-re vonatkozó nettó zéró kibocsátási célt kitűzték, a klímaváltozás iránti közérdeklődés rendkívül jól látható volt. Ezrek csatlakoztak az Extinction Rebellion demonstrációkhoz, és a fiatal aktivista, Greta Thunberg olyan nagy hatással volt, hogy meghívták a parlamenti képviselők elé is. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutató munkatársa azt állítja, hogy nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozás iránti aggodalomban vagy a nettó zéró támogatásában, még ha nem is látjuk az embereket az utcákon. Azt mondja, ami megváltozott, az a téma körüli diskurzus, amely a megélhetési költségek emelkedésével és az ukrajnai háborúval összefüggésben a „hogyan érinti ez az emberek pénztárcáját, és biztonságosabbá teszi-e az országot?” kérdéskörére terelődött. A viták bal- és jobboldal között is polarizálódtak: a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a három legfontosabb téma egyikének tartják, míg a Reform szavazói inkább ellenzik a nettó zérót, de kevesebb motivációval rendelkeznek e téma iránt.

A Reform UK népszerűségének növekedése is hozzájárult a klíma célokkal kapcsolatos diskurzus fokozódásához, hiszen a párt „nettó buta zéró” szlogenjét a kampányának középpontjába állította. Richard Tice, a párt alelnöke elmondta, hogy a Reform sikeresen felkeltette a figyelmet a politikai napirenden. „Az emberek az ajtónál a bevándorlásról beszélnek, de a következő téma a minden dolog ára, a számlák, a megélhetési költségek. Amikor mélyebben beleássuk magunkat, kiderül, hogy a megélhetési költségek emelkedése jelentős részben az energiaárak növekedésének köszönhető.”

Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke aggasztónak találja a konszenzus szétesését, és a pártpolitikai játszmáknak tulajdonítja. Szerinte a politikai spektrum egyes részei el akarják fordítani a klímaváltozást egy politikai labdává, de úgy véli, hogy minden pártban vannak ésszerű emberek, akiknek ellenállniuk kell ennek. Hozzátette, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részt vesznek a klímavédelmi intézkedésekben, és hisz abban, hogy a parlamentben létezik egy „értelmes klímapolitikai többség”, amelynek feladata a megfelelő politikák kidolgozása.

A konzervatívok politikai irányvonala is jelentőselt megváltozott, hiszen a korábban 2050-re kitűzött célt, amelyet Boris Johnson zöld célkitűzései támogattak, most Rishi Sunak alatt lassítanak, végül pedig Kemi Badenoch elmondása szerint lehetetlennek tartják. A konzervatív politikai körökben azonban az aggodalom növekvő mértékben a zöld átmenet költségei körül forog, és sokan úgy vélik, hogy a piaci alapú megoldásokra van szükség.

A Munkáspárt többsége ugyan elfogadja a vezetőség álláspontját, de a párton belüli szélesebb körben egyesek figyelmeztetnek arra, hogy a nettó zéró iránti támogatásuk feltételes. Néhány szakszervezet, például a Unite, egyre hangosabban követeli, hogy legyen terv a munkahelyek védelmére a zöld energiára való átállás során. A Labour párt számára a tiszta energia iránti elköteleződés megőrzése kulcsfontosságú lehet a következő választások utáni politikai túléléshez. A kérdés tehát az, hogy a párt visszalépése a zöld célok elérésétől milyen következményekkel járhat a jövő politikai tájára.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o