
Az élet más bolygókon és a humánum jövője
A tudomány hatalmas léptékű felfedezései gyakran nemcsak a tudásunkat bővítik, hanem a világképünket is megváltoztatják, hiszen felfedik a Világegyetem méreteit és az emberiség helyét benne. Ilyen mérföldkő volt az, amikor az első űrszondák képeket küldtek a Földről, vagy amikor életjelek nyomaira bukkantak egy másik bolygón. A legújabb hírek szerint a K2-18b nevű exobolygón olyan gázok nyomait találták, amelyek a Földön egyszerű tengeri organizmusok által keletkeznek. Prof. Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének vezetője, aki irányította a felfedezést végző csapatot, úgy véli, ez a felfedezés közelebb hozhat minket annak a kérdésnek az megválaszolásához, hogy létezik-e élet más bolygókon.
Ez a felfedezés újabb kérdéseket vet fel, például, hogy ha valóban találunk életet egy másik világon, az hogyan változtatja meg az emberiséget. Őseink évszázadokon át meséltek olyan lényekről, akik az égen élnek. A 20. század elején a csillagászok úgy vélték, hogy egyenes vonásokat látnak a Mars felszínén, ami arra a spekulációra vezetett, hogy a közeli bolygón egy fejlett civilizáció élhet. Ez az elképzelés számos tudományos fantasztikus művet inspirált, amelyekben repülő csészealjak és zöld kis űrlények szerepeltek. Ekkoriban a nyugati kormányok a kommunizmus terjedésétől tartottak, így a világűrből érkező látogatókat gyakran fenyegetésként ábrázolták.
Az évtizedek elteltével a legújabb felfedezés, amely a „legmeggyőzőbb bizonyíték” az élet létezésére egy másik világon, nem a Marsról vagy a Vénuszról érkezett, hanem egy bolygóról, amely száz trillió mérföldnyire található egy távoli csillag körül. Az idegen élet kutatásának egyik legnagyobb kihívása, hogy tudjuk, hol keressük azt. A NASA korábban a Marsra összpontosított, azonban 1992-ben felfedezték az első bolygót, amely egy másik csillag körül kering. Azóta közel 6000 exobolygót fedeztek fel, sok közülük gázóriás, mint a Jupiter és a Szaturnusz. Más bolygók túlságosan forrók vagy túl hidegek ahhoz, hogy folyékony víz legyen rajtuk, amely az élethez elengedhetetlennek számít. Azonban sok exobolygó a csillagászok által „Aranyhaj zónának” nevezett területen helyezkedik el, ahol a távolság „éppen megfelelő” az élet fenntartásához.
Prof. Madhusudhan úgy véli, hogy galaxisunkban valószínűleg több ezer ilyen bolygó létezik. Az exobolygók felfedezése során a tudósok olyan műszereket fejlesztettek ki, amelyek képesek elemezni a bolygók légkörének kémiai összetételét. Az ambíciójuk lélegzetelállító volt: meg akarták figyelni a távoli világok légkörén átszűrődő csillagfény apró mennyiségeit, és tanulmányozni akarták azokat a kémiai nyomokat, amelyeket csak élő organizmusok hozhatnak létre, azaz biosignatúrákat. A NASA James Webb Űrteleszkópja (JWST) és más új fejlesztésű műszerek képesek voltak a légkörök elemzésére.
A JWST az eddigi legnagyobb teljesítményű űrteleszkóp, amely 2021-ben indult, és amelynek felfedezései óriási izgalmat keltettek a kutatók körében. Ugyanakkor a JWST-nek is vannak korlátai: nem tudja észlelni a kis bolygókat, mint a Föld, vagy a szülőcsillagukhoz közel keringőket, mivel azok túl fényesek. Ezért a NASA a „Habitálható Világok Obszervatóriuma” (HWO) tervét készíti elő, amely a 2030-as években kerülne megvalósításra, és amely képes lesz az olyan bolygók légkörének észlelésére és mintavételére, amelyek hasonlítanak a miénkre.
A tudósok reményeik szerint két éven belül elegendő adatot gyűjtenek össze ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani tudják a K2-18b körüli biosignatúrák létezését. Azonban még ha ezt el is érik, nem fognak azonnali ünneplések következni. Ehelyett egy újabb tudományos vita kezdődik arról, hogy vajon a biosignatúrák nem élő eredetűek-e. Azonban, ahogy egyre több adat gyűlik össze, és ahogy a vegyészek nem tudják megtalálni a biosignatúrák alternatív magyarázatait, a tudományos konszenzus fokozatosan a más világokon létező élet valószínűsége felé fog elmozdulni.
A tudományos közösség mindeközben arra is felhívja a figyelmet, hogy a legmegbízhatóbb felfedezés az lenne, ha az élet nyomait a saját Naprendszerünkben találnák meg. Jelenleg több űrszonda úton van, hogy jeleket keressen a közeli bolygóknál, például a Mars ExoMars roverét 2028-ra tervezik, hogy a Mars felszíne alatt kutassanak életjelek után. A kínai Tianwen-3 misszió szintén 2028-ban indul, és célja minták gyűjtése és visszahozatala 2031-re. Az amerikai NASA és az Európai Űrügynökség űrszondái pedig a Jupiter jeges holdjait célozzák meg.
A kutatók, mint Prof. Michele Dougherty, hangsúlyozzák, hogy a következő lépés a megfelelő helyszín és időpont kiválasztása lesz, ahol a legjobban tudják majd vizsgálni a jeleket. A tudósok tehát folyamatosan dolgoznak azon, hogy a jövőbeli kutatások során még több adatot és bizonyítékot gyűjtsenek össze az élet létezésével kapcsolatban. A téma izgalma és a várakozás továbbra is élénk a tudományos közösségben, és sokan úgy vélik, hogy az élet felfedezése más bolygókon nem csupán tudományos, hanem kulturális és társadalmi szempontból is óriási hatással lenne ránk. A felfedezés új dimenziókat nyithat meg abban, ahogyan önmagunkra és az univerzumban betöltött helyünkre tekintünk.

