Hírek,  Magazin

Fedezd fel az Északi-sark titkos pincerendszerét, ahol a nagy művek másolatai rejtőznek

Magasan az Északi-sarkkör felett fekszik a Svalbard szigetcsoport, amely Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között félúton található. Ez a terület fagyos, hegyvidéki és eldugott, otthont adva számos jegesmedvének és néhány ritka településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében, egy leállított szénbányában található az Arctic World Archive (AWA) – egy földalatti adattároló. Az ügyfelek azért fizetnek, hogy adataikat filmre rögzítve, a pincerendszerben tárolhassák, potenciálisan évszázadokon át. Rune Bjerkestrand, az alapító elmondása szerint ez a hely azért jött létre, hogy biztosítsa az információk túlélését a technológiai elavulás, az idő és az öregedés során.

A földalatti archívumba való belépéskor, miután felkapcsoltuk a fejlámpáinkat, egy sötét alagúton haladtunk végig, követve a régi vasúti síneket 300 méteren át a hegyoldalban, míg elértük az archívum fém ajtaját. Az archívum belsejében egy szállítódoboz áll, amely tele van ezüst csomagokkal, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyeken az adatok tárolódnak. Bjerkestrand szerint „ez rengeteg emlék, rengeteg örökség” – a digitális műalkotásoktól kezdve, irodalmon, zenén és filmes anyagokon át, szinte minden megtalálható itt.

Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 letét érkezett különböző intézmények, cégek és magánszemélyek részéről, több mint 30 országból. Az archivált digitális anyagok között található a Taj Mahal 3D-s szkennelése, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, a Föld űrből készült műholdas megfigyelései, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly. Az AWA egy kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek vezetője szintén Bjerkestrand. A projekt inspirációt merített a Global Seed Vault-ból, amely csupán néhány száz méterre található, és ahol a növényfajták a természeti vagy ember által okozott katasztrófák után visszaállíthatók.

Bjerkestrand hangsúlyozza, hogy Svalbard ideális helyszín egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára, mivel távol esik a háborúktól, válságoktól, terrortámadásoktól és katasztrófáktól. Az archívum földalatti része sötét, száraz és hűvös, a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek biztonságos tárolásához évszázadokon keresztül. Bjerkestrand szerint, ha a globális felmelegedés következtében az Arktiszi permafroszt megolvadna, a pincerendszer még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze a benne tárolt anyagokat.

A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapjait képezik. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és a GitHub platformján aktív közönség, 150 millió felhasználó által írt minden nyilvános adattár is itt található. Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftver jövőjének biztosítása, mivel ez kritikus szerepet játszik mindennapi életünkben.

A Piql központjában Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég idősebb termékfejlesztője elmagyarázza, hogy az adatok egy bit és byte sorozatból állnak, amelyeket a filmre konvertálnak. A készített képek, amelyek körülbelül nyolcmillió pixelből állnak, a film feldolgozása után szürke színűek, de közelebbről nézve inkább apró QR-kódokra hasonlítanak. Az információk nem törölhetők vagy módosíthatók, és könnyen visszanyerhetők. Mantsev hangsúlyozza, hogy a film visszaskanálása és az adatok dekódolása hasonló módon történik, mint egy merevlemezről való adatkinyerés.

A hosszú távú tárolási módszerek egyik kulcskérdése, hogy az emberek megértik-e majd, hogy mi lett megőrizve, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql erre is gondolt, és ezért egy útmutatót is nyomtatnak a filmre, amely optikailag nagyítható és olvasható. A digitális világban a felhasznált és generált adatok mennyisége sosem tapasztalt mértékben nő, de a szakértők hosszú ideje figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötét korszakra”, amely a technológiai fejlődés következtében a korábbi szoftverek és hardverek elavulását jelenti.

A világ számos nagyvállalata kínál hosszú távú adattárolási megoldásokat, de a Piql innovatív megközelítése kiemelkedik. Míg a mágneses szalagos kazetták, mint az LTO (Linear Tape Open) a legelterjedtebbek, újabb innovációk is ígéretesek. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erőteljes lézerek segítségével adatokat vihetnek fel. Ezen kívül a Southampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memóriakristályt hoztak létre, amely az emberi genom rekordját tárolja.

Az Arctic World Archive évente háromszor fogad letéteket, és a BBC látogatásakor az utolsó tekercsek között helyet kapott veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai is. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés miatt fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén hozzájárult munkáival. „Rögzítettem felvételeket és fényképeket a Marshall-szigetekről, amelyek legmagasabb pontja mindössze három méter, és hatalmas hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt” – mondja. Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője, miután letétbe helyezett történelmi autómodellek rajzait és fényképeit, elmondja: „Nagyon alázatos és szürreális élmény volt.” Az archívum egyre inkább fontos szerepet játszik a múlt megőrzésében, miközben a technológia fejlődése új kihívásokat hoz a digitális világban.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük