Kitoloncolt bűnözők új esélyt kapnak egy call centerben

Alberto Salagan januárban deportálták az Egyesült Államokból, ami számára azt jelentette, hogy először lépett Mexikó földjére, mióta csecsemő volt. Acapulcóban született, de szülei hat hónapos korában az Egyesült Államokba vitték, ahol Kaliforniában nőtt fel. A fiatal Alberto a bandaélet vonzó, de hamis csillogásának áldozatává vált. San Diegóban letartóztatták banda tevékenységek miatt, és éppen Donald Trump hivatalba lépésekor küldték vissza Mexikóba, ahol egyedül és hajléktalanként találta magát szülőhazájában. „Sokk volt. Még mindig az,” ismeri el. „Amikor ideértem Mexikóba, igazán elveszettnek éreztem magam. Nincs család, nincs étel, nincs ruha, semmi.” Alberto elmondta, hogy majdnem elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem veszítettem el teljesen, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek,” reflektál. Valójában nyelvtudása mentette meg őt a nyomorúságtól. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkatársakat keresett. A munka telefonos értékesítőként nem jól megfizetett, de a jutalékok révén a stabil havi jövedelem megadta Alberto számára a szükséges biztonságot. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. Köszönhetően a call centernek, most már sikerült,” mondta nekem egy telefonhívás közötti szünetben.

Az EZ Call Center szinte minden munkatársa deportált, köztük a cég tulajdonosa, Daniel Ruiz is, aki szintén Mexikóban született, majd az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drogügy miatt deportálták a húszas évei elején. Daniel elmondta, hogy képes azonosulni a munkatársai kezdeti dezorientációjával Mexikóban. „Mindannyian kulturális sokkot élünk át,” mondta egy telefonhívások állandó zúgása közepette. „Mindannyiunknak ott volt az élete, iskolába jártunk ott, amerikai kultúrában nevelkedtünk, családunk van ott. Mi itt vagyunk, de ott is otthon vagyunk.” A munkatársak a kabinjukban hosszú amerikai telefonszám-listákon dolgoznak, egyesek promóciós hívásokat bonyolítanak, míg mások tartozásbehajtással és refinanszírozással kapcsolatos hívásokat intéznek. Minden ügynök folyékonyan beszél angolul, így az ügyfelek a vonal másik végén nem is sejtik, hogy Mexikóból beszélnek, nem pedig az Egyesült Államokból.

Daniel szerint azok az ügynökök, mint Alberto, akik fiatalon a bandák és a bűnözés világába kerültek, de hajlandóak új életet kezdeni Mexikóban, a legmegbízhatóbb munkatársai közé tartoznak. „Majdnem soha nincs más jel a bűnügyi nyilvántartásukban, és megfelelő fegyelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy megtartsák a munkájukat,” magyarázza. Daniel saját deportálás utáni tapasztalatai is formálták üzleti döntéseit. A telesales cég mellett egy humanitárius szervezetet is társalapított, amely Borderline Crisis Center néven ismert, és élelmet, szállást, valamint támogatást nyújt a Mexikóba visszatérő deportáltak számára.

Donald Trump beiktatása után bejelentette, hogy végrehajtja az általa „az amerikai történelem legnagyobb deportálásának” nevezett intézkedést. Milliók eltávolításáról beszélt az Egyesült Államok területéről, és elnöksége korai szakaszában az Immigration and Customs Enforcement (ICE) ügynökei munkahelyi razziákat tartottak Chicagótól Kaliforniáig. Mexikói humanitárius szervezetek, köztük a Borderline Crisis Center, felkészültek egy nagy visszatérő hullámra. Azonban eddig ilyen hullám nem alakult ki. Jelenleg nincsenek jelentős migrációs torlódások a határon, és a tijuai migránsszállások sem telítettek. A legfrissebb mexikói kormányzati adatok szerint a Trump második adminisztrációjának első három hónapjában a Mexikóba deportáltak száma alacsonyabb volt, mint a tavalyi év hasonló időszakában.

Claudia Sheinbaum mexikói elnök elmondta, hogy februártól áprilisig szinte 39 000 deportált érkezett Mexikóba, ebből 33 000 mexikói állampolgár volt. Ez összehasonlítva a 2024-es év ugyanezen három hónapjával, ahol 52 000 deportált érkezett. A csökkenés részben annak tudható be, hogy kevesebb ember próbál bejutni az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok déli határán a határvédelmi ügynökök által észlelt migránsok száma az évek óta legalacsonyabb szintre csökkent. A tömeges deportálás fenyegetése, valamint más tényezők – a határon végzett katonai telepítések és a migránsok El Salvadorba történő deportálásának magas szintű esetei – hatékony elrettentőként működhettek.

Mégis, sokan naponta visszatérnek Tijuánába. Számos deportált szembesül ellenségeskedéssel, amikor próbálnak újra beilleszkedni ebbe a poros és veszélyes határvárosba. Azok a kevés cégek, amelyek munkalehetőséget kínálnak a deportáltaknak, egyre fontosabbá váltak, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszacsúszást. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb vállalat, az American Survey Company (ASC) is deportált munkaerőre támaszkodik. Az ASC, amelynek testvérvállalata a Voxcentrix, körülbelül 550 call center állomással rendelkezik Tijuánában, ahol az ügynökök hívásokat indítanak választási közvélemény-kutatásoktól kezdve az ügyfélelégedettségi felmérésekig.

Nora Diaz, az ASC „boldogságért felelős vezetője” elmondta: „Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad.” Nevetve mondta, hogy nem végeznek háttér-ellenőrzéseket. Nora feladata a munkavállalók jólétének biztosítása, hogy segítsenek nekik a beilleszkedésben. „Megértjük, hogy mindenkinek van múltja, és nem ítélkezünk emiatt. A felvételi folyamat során nem kérdezünk róla. Csak jó angolul és spanyolul beszélő emberekre van szükségünk, akik hajlandóak elkötelezni magukat a munka mellett,” magyarázta. A ASC „ne kérdezz, ne mondj” politikája rendkívül fontos volt Luis Luna új kezdetéhez. Luis Kaliforniában, Orange megyében nőtt fel, ahová néhány hónapos korában vitték. „Sajnos gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandába léptem, rossz társaságba keveredtem. Ennek sokba került, életfogytiglani börtönbüntetést kaptam Kaliforniában,” mesélte Luis. A kaliforniai börtönben minden elérhető oktatási programra beiratkozott, és keményen dolgozott a rehabilitáción. Sz

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o