Trump kétségbeesett béketeremtési próbálkozásai mögött rejlő igazi szándékok

Az elmúlt hét eseményei, különösen az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump diplomáciai tevékenysége, igazi forgószélként hatottak a nemzetközi politikai porondra. A híres orosz forradalmi vezető, Vlagyimir Iljics Lenin szavai jutnak eszünkbe: „Vannak évtizedek, amikor semmi sem történik; és vannak hetek, amikor évtizedek történnek.” Az elnök, aki a protekcionizmus híve és mindig az „Amerika első” elvet hirdeti, az utóbbi időszakban a világpolitika színpadán tevékenykedett, és számos fontos döntést hozott.

A közelmúltban Trump és csapata üzleti megállapodásokat kötött a Perzsa-öbölben, feloldotta a Szíriára vonatkozó szankciókat, tárgyalt egy Hamasz által fogva tartott amerikai állampolgár kiszabadításáról, leállította a jemeni Houthi harcosok ellen irányuló katonai csapásokat, csökkentette a Kínára kivetett amerikai vámokat, utasította Ukrajnát, hogy tárgyaljon Oroszországgal Törökországban, folytatta a csendes tárgyalásokat Iránnal a nukleáris megállapodásról, és még az India és Pakisztán közötti tűzszünet közvetítésének felelősségét is magára vállalta. Az események gyorsasága lélegzetelállító volt, és sok szövetséges és ellenfél is nehezen tudta nyomon követni a történéseket.

Trump közelmúltbeli látogatása a Perzsa-öbölben során világossá tette, hogy a kereskedelemre és nem a háborúra épülő nemzetközi kapcsolatokban gondolkodik. Rijádban elmondta, hogy a Közel-Kelet számára a „kereskedelem, nem a káosz” a cél, és hogy a térségnek „technológiát kell exportálnia, nem terrorizmust.” E beszéde a pragmatikus, kereskedelmi alapú kapcsolatok vízióját tükrözte, ahol az országok kölcsönösen előnyös üzleteket kötnek a béke érdekében. Trump e látogatás alatt 600 milliárd dollár értékű amerikai befektetést ígért, amelyet hazájában jó hírként tálalhatott.

A diplomáciai körökben azonban felmerültek kétségek a különféle megállapodások értékével kapcsolatban, mivel sokan úgy vélték, hogy a látványos bemutató fontosabb, mint a tartalom. Trump beszédében nem találhatóak utalások az Egyesült Államok és más országok közötti lehetséges kollektív intézkedésekre, a klímaváltozás elleni együttműködésre vagy a térség demokratikus és emberi jogi kihívásaira. A nyugati beavatkozásokkal szembeni kritikája, amelyet a „nemzetépítőknek és neokonzervatívoknak” címzett, az arab közönség körében tetszést aratott.

A nemzetközi konfliktusok kezelésében is megfigyelhető volt Trump új megközelítése. A közelmúltban például a Pakisztán és India közötti harcok kapcsán az Egyesült Államok kezdetben óvatos volt, és az elnök helyettese, JD Vance azt nyilatkozta, hogy a konfliktus „alapvetően nem a mi dolgunk.” Végül azért mind a két nukleáris hatalomra nyomást gyakoroltak, hogy csökkentsék a feszültséget, de a Trump-adminisztráció szerepe a tűzszünet kialakításában erősen vitatott volt.

A héten a Trump-adminisztráció döntései újra világossá tették, hogy a külpolitika középpontjában egy személy, maga az elnök áll. Az Egyesült Államok kormányának más részei, amelyek hagyományosan formálják a külpolitikai döntéseket, háttérbe szorultak. Trump szokatlan döntése, hogy találkozik Szíria új elnökével és feloldja a szankciókat, a diplomáciai játszma merész lépésének bizonyult, amelyet több ország, köztük Törökország és Szaúd-Arábia lobbija befolyásolt.

A kereskedelem és az üzleti megállapodások terén tapasztalt gyors döntéshozatal, mint például a Kínával kötött vámcsökkentési megállapodás, szintén a kiszámíthatatlanság jegyében zajlott. Trump korábban 145%-os vámot vetett ki Kínára, de a piaci visszaesés és a vállalatok figyelmeztetései arra kényszerítették, hogy a vámokat 30%-ra csökkentse.

A hét során a helyzet Ukrajnában is folyamatosan változott. Trump kezdetben a szankciók szigorítását javasolta Oroszországgal szemben, de a szituáció gyorsan átalakult, amikor Putyin közvetlen tárgyalásokat javasolt Ukrajnával. Trump azonnal elfogadta ezt az irányt, ami sok diplomatát zavarba ejtett.

A közelmúlt eseményei emlékeztetnek arra, hogy a diplomáciai sikerek és a globális feszültségek kezelése nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A Közel-Kelet, Ukrajna és a kereskedelmi megállapodások körüli helyzetek egyértelműen mutatják, hogy Trump stratégiája nem hagyományos, és sok esetben kiszámíthatatlan. A jövőbeni események kimenetele továbbra is kérdéses, és kérdéses, hogy a jelenlegi irányvonal mennyire lesz tartós, különösen, ha figyelembe vesszük a nemzetközi politikai dinamikák folyamatosan változó természetét.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/clyv789ejgxo