Veszélyeztetett axolotlok szabadon engedése új reményt ad a ritka kétéltűeknek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a furcsa, folyamatosan mosolygó mexikói axolotl, lenyűgöző módon fejlődött a mesterséges vizes élőhelyekre való kihelyezés után, derítette ki egy tudományos kutatás. A kutatók 18, fogságban nevelt axolotlt engedtek el Mexikóváros közelében, egy helyreállított és mesterséges vizes élőhelyen. A kísérlet során a tudósok rádiókövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy az axolotlok sikeresen túléltek és élelem után kutattak mindkét helyszínen, sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a kutatás vezetője a Baja California Autonóm Egyetemről, csodálatos eredménynek nevezte a felfedezést. A kutatás eredményei a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók úgy vélik, hogy az axolotlok visszahozhatók őshonos élőhelyükre.

A Xochimilco vizei, amelyek hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak és hegyi forrásvízben gazdagok, egykor bővelkedtek ezekben a kétéltűekben. Azonban Mexikóváros terjeszkedésével, a városiasodás, a szennyezés és más nyomások következtében az axolotlok a kihalás szélére kerültek, és egyes becslések szerint a vadon élő állatok száma mindössze 50-re csökkent. Dr. Luis Zambrano, a mexikói Nemzeti Egyetem kutatótársa kijelentette: „Ha elveszítjük ezt a fajt, a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük.” Az axolotlt igazi ikonként emlegetik; az azték legendák szerint a lény egy isten a szalamandra formájában – az azték tűz- és villámisten, Xolotl, aki szalamandraként rejtőzködik.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha sikerül helyreállítanunk ezt a vizes élőhelyet és visszahoznunk az axolotlt a népességét a több mint 20 milliós városunkba, akkor úgy érzem, hogy reményeink vannak az emberiség számára.” A kutatók a helyi gazdálkodókkal és önkéntesek csapatával együtt dolgoztak, hogy „menedékhelyeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állataikat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőfejtőben, amely évtizedek alatt egy „mesterséges vizes élőhely” lett. Minden állatot rádiókövető eszközzel láttak el, és a kutatók örömmel jelentették, hogy mindegyikük túlélte a szabadban tartózkodást. Dr. Ramos elmondta a BBC Newsnak, hogy nemcsak, hogy minden állat életben maradt, de azok, akiket újra el kaptak, még súlyt is gyarapítottak, ami azt jelzi, hogy sikeresen vadásztak.

A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotlok viselkedésébe is. Dr. Ramos kifejtette, hogy néhány axolotl a legtöbb időt egy másik egyed társaságában tölti, mintha barátságokat alakítanának ki. Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból lenyűgöző, mivel rendkívüli képességgel bír: bármilyen sérült vagy elveszett testrészt képes regenerálni. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra is felhasználhatnák.

De Mexikóváros zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munka áll előttünk a környezet tisztításában és a természetes élőhely helyreállításában, hogy lehetőséget biztosítsunk a vadon élő axolotl populációjának helyreállítására. Dr. Ramos hangsúlyozta, hogy világszerte sok állat elveszíti élőhelyét. A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csupán sok emberre van szükség. „Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyél – a világ mindenki segíthet.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo