A jövő űrutazása: Robotok helyettesíthetik a humán űrhajósokat?

A karácsonyi ünnepek előestéjén az autonóm Parker Solar Probe űrszonda olyan közel repült a Naphoz, ahogy azt még ember által készített eszköz nem tette. A NASA által indított űrszonda célja az volt, hogy mélyebb megértést nyerjen a Nappal kapcsolatosan, különösen a Földre gyakorolt hatásairól és a téridő viszonyairól. Ez a pillanat mérföldkőnek számít az emberiség történetében, ám egyben azt is jelzi, hogy a jövő űrkutatásában a robotika és az autonóm rendszerek szerepe egyre nagyobb. Az űrszonda teljesen önállóan hajtotta végre előre megtervezett feladatait, anélkül, hogy bármilyen kommunikációra lett volna szüksége a Földdel. A Parker Solar Probe 10 napos küldetése során olyan extrém hőmérsékleteket élt át, amelyek elérték az 1000 Celsius-fokot.

Az elmúlt hat évtizedben számos robotikus űrszondát küldtek az űrbe, amelyek különböző célpontokat értek el, ahová az emberek nem képesek eljutni. A technológia fejlődése és az új, fejlett mesterséges intelligencia megjelenése azonban felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszanak majd az emberek a jövő űrkutatásában. Egyes tudósok, mint Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagásza, már megkérdőjelezik az emberi űrhajósok szükségességét. „A robotok gyorsan fejlődnek, és az emberek űrbe küldésének érve egyre gyengébbé válik” – mondja. Hozzáteszi, hogy az emberi űrutazás kockázatai is megfontolandók, és úgy véli, hogy az emberek küldése az űrbe csupán kalandvágyból történik, amelyet magántőkének kellene finanszíroznia.

Andrew Coates, a University College London fizikusa is hasonló véleményen van. Szerinte a komoly űrkutatáshoz sokkal inkább a robotika a megfelelő megoldás, mivel azok messzebb juthatnak el és több feladatot tudnak ellátni, ráadásul költséghatékonyabbak is. „Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, a robotok egyre okosabbá válnak” – hangsúlyozza. De vajon mi lesz a fiatal űrhajósok jövőjével? Képesek lesznek-e az emberek olyan feladatokat ellátni az űrben, amelyeket a legfejlettebb robotok sem tudnak?

A robotikus űrszondák már minden bolygót meglátogattak a Naprendszerben, emellett számos aszteroidát és üstököst is felfedeztek. Ezzel szemben az emberek eddig csak két helyszínre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve az 1961-es első űrutazótól, Jurij Gagarintól, aki a Szovjetuniót képviselte. A legtöbben a Föld körüli pályán tartózkodtak, vagy rövid időre, néhány percre ugrottak az űrbe, mint például a Blue Origin New Shepard rakétájával.

Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, úgy véli, hogy a prestízs is fontos tényező, amiért embereket küldenek az űrbe. „Úgy tűnik, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megmutassuk, a politikai rendszerünk hatékony, és az embereink briliánsak” – mondja. Az emberek persze az exploráció iránti belső vágy mellett tudományos kutatásokat is végeznek az űrben, például a Nemzetközi Űrállomáson, ahol előre mozdítják a tudomány fejlődését. A robotok hozzájárulhatnak ehhez a kutatáshoz, hiszen képesek olyan helyekre eljutni, amelyek az emberek számára lakhatatlanok.

A robotok azonban nem mentesek a hátrányoktól sem. Sok esetben lassúak és módszeresek, mint például a Mars felszínén közlekedő roverek, amelyek csupán 0,1 mph sebességgel haladnak. Dr. Ian Crawford, a Londoni Egyetem bolygótudósa szerint a mesterséges intelligencia ugyan képes legyőzni az embereket a sakkban, de nem biztos, hogy ugyanez érvényes az űr felfedezésére is. Azonban úgy véli, hogy az AI algoritmusok segíthetnek a roverek hatékonyságának növelésében.

A technológia szerepe abban is megnyilvánulhat, hogy felszabadítja az űrhajósokat bizonyos feladatok alól, így azok a lényegesebb kutatásokra tudnak koncentrálni. Dr. Kiri Wagstaff, egy amerikai számítógép- és bolygótudós, aki korábban a NASA Jet Propulsion Laboratory-nál dolgozott, kifejti, hogy az AI segítségével automatizálni lehet a monoton feladatokat. A kihívás azonban az, hogy a nagymennyiségű energia szükséges a nagy nyelvi modellek működtetéséhez, amelyek képesek megérteni és generálni az emberi nyelvet.

A NASA Valkyrie robotja, amelyet a Johnson Űrközpont épített, szintén a jövőbeli technológiák egy formáját képviseli, amely a fizikai képességeket közelíti meg az emberekhez. A Valkyrie 300 font súlyú és 6 láb 2 hüvelyk magas, hasonlít a Star Wars filmek Stormtrooperjeire. A NASA Robonautja volt az első humanoid robot, amelyet űrbeli feladatok elvégzésére terveztek. Különleges kezei lehetővé tették számára, hogy ugyanazokat az eszközöket használja, mint az űrhajósok, és olyan összetett feladatokat lásson el, amelyeket más robotrendszerek nem tudtak volna.

A jövőbeli űrkutatásban a robotok nem az emberek helyettesítői lesznek, hanem azok partnerei. A NASA Curiosity rover például már most is autonóm módon végzi tudományos feladatait a Marson, emberek beavatkozása nélkül. A robotok jelenléte új lehetőségeket nyit meg az űr felfedezésében, de az emberek inspiráló hatása, amelyet a gépek nem tudnak reprodukálni, továbbra is fontos marad. Az emberi űrutazás iránti érdeklődés és a kutatás szelleme valószínűleg továbbra is motiválja az emberiséget, hogy felfedezze a kozmoszt, amelyben a robotok és az emberek együtt dolgozhatnak a jövőben.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cy7keddnj31o