A méz, ez az aranyló, édes nektár sokak kedvence. Nincs is jobb, mint karácsonykor a mézeskalács, és a mézes zserbó; vagy hideg téli estéken mézes teát kortyolgatni a kedvenc karoszékünkben és olvasni egy jó könyvet, vagy megnézni a kedvenc filmünket. A vajas-mézes kenyér uzsonnára felidézi édes gyermekkorunk, amikor nagymamánk ó vastagon megkent igazi vajjal egy nagy karéj kenyeret, mézet csurgatott rá és egy kiskanállal összekeverte a vajat a mézzel a kenyéren.
Nem csak a modern ember fogyasztja a mézet,hanem ősidők óta egyik kedvenc eledele volt az emberiségnek. A modern tudomány szerint nagyjából 70 különböző gyógy- és fiziológiai hatása van ennek a csemegének, de vannak olyanok akiknek mégis ellenjavalt a fogyasztása. Olyannyira sokféle betegségre alkalmazható, hogy a mézzel való gyógyításnak külön neve van, ez pedig az apiterápia.
Legnagyobb részben fruktózt és glükózt tartalmaz azonban szinte minden létfontosságú vitamin és ásványi anyag megtalálható benne, úgymint C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- vitaminok, és nagyon sok nátrium, kalcium, kálium, magnézium, réz, vas, foszfor, mangán és cink. Azok a mézek, melyeknek sötétebb színe van, még az átlagosnál is több rezet, vasat és mangánt tartalmaznak ilyen pl. a pitypang és fenyőméz. Általánosságban az a nézet, hogy más fajta mézek másfajta betegség kezelésére jók, így pl. az akácméz a legjobb a megfázásra és immunerősítésre; érzékeny gyomorra a repceméz; férfi betegségekre a napraforgóméz, csont problémákra szintén akác- és repceméz.
